Borsmenta

Rju Io-egy bonyolult természetű srác gördeszkán, aki beleszeret egy idősebb lányba. Erre pusztán egy okot adott: Mert olyan édes!

Kicsit sablonosnak tűnhet, talán az is, de egész aranyos kis könnyű-manga, szívesen ajánlom, ha egy kis boldog kikapcsolódásra vágsz. :)

Ez az első, hogy montázst készítettem, de egész jó érzés.

Ó, és láthatjátok-a Tesco-s tollat sem szabad lebecsülni. :)

Egyébként tegnap lesétáltam talán egy kilométert is, csak azért, hogy megvehessek egy ecset-végű Copic-ot, amivel elkezdtem megrajzolni Bania-t és a végére kifogyott...jellemző...

A bolt pedig természetesen megszűnt! Utána hazabuszoztam egy osztálytársammal együtt, majd mikor lelépek a buszról, hát nem esik? Na, gondoltam rosszabb nem is lehetne, és itt a poén, mikor hazaértem mit látok? Volt nálam esernyő...

az élet néha művel ilyeneket...-.-

Na, mindegy most nem tudok ideges lenni, hiszen holnap osztálykirándulás és már nagyon várom! Jó előérzeteim vannak ezzel kapcsolatban, ellentétben az eddigi kirándulásaimmal. ^^ Szóval, kívánjatok szerencsét, nehogy felboruljak a kenuval. ;)

Licht in der Dunkelheit

És így kezdődött egy gyönyörű nap...

Reggel nyolckor indultunk el egy busszal Feldbachba. Odafelé nem ült mellettem senki, úgyhogy zenét hallgattam és mangát olvastam, ahogy az tőlem szokás. Majd egyfajta vendéglátói iskolába mentünk, ahol megtartották a rendezvényt. Naaagyon hosszú volt, hiszen mindent két nyelven mondtak el, és mindenkinek egyesével adták oda az ajándékot.

De ez valahogy nem is zavart...

Itt láthattok több rajzot is ami készült. Egyébként a megnyitó után enni vittek minket, de hogy is mondjam...nem ízlett igazán...

Ha nagyon koncentráltok láthatjátok az én rajzomat is. ^^

És tádá! ^^

A képet remélhetőleg már láttátok, bár ki tudja. Mindenesetre lefényképeztem ;)

A legboldogabb a díjátadáskor voltam, de nem a díj miatt. Közben-közben oldalra néztem és mindig azt láttam, hogy valaki az én rajzom mellett áll, mutogatja és fényképezi.

Jajj, de jól esett. ^^

És itt vannak a jutalmak, na meg volt még egy tíz eurós utalvány is, amit csak ott, csak akkor és csak egyszerre lehetett elkölteni.

Hazafele pedig (mivel a velünk utazó táncosok az én helyemet szemelték ki a ruháiknak) beültem egy rajztanár mellé, aki Répcelakon tanít. Nem is gondolnátok milyen jót beszélgettem vele. Adott remek ötleteket és technikai újdonságokat, amiket majd talán ki is próbálok...hm, már csak a gyógyszertárba kell bemennem gipszes gézlapokért. ^^

Ó, ez igazából neon-sárga. :D

És hát ezt vettem a pénzből, egy cd és dvd egyben, képekkel, Slashtől.

Mindig is akartam :D

Jó, tudom, hogy a lemez még meg sem jelent Magyarországon, de nem bírtam ki, kellett! :)

Ó, meg persze Ai-chan-nak is szereztem valamit névnapjára, de azt nem mondom meg, hogy mit. :)

Na, hát ilyen volt egy boldog, gyönyörű nap az életemben. ^^

Gomenasai!

Talán néhányan hiányolják a bejegyzéseket, szóval most itt van egy. Elnézést a sok késésért, de rajz most sem lesz...készülőben van egy, de ahhoz kell még egy kis idő...

Inkább írok nektek valamit:

Ma kisebb késéssel értem a német-terem elé, szerencsére a tanár sem valami pontos. Mikor odaértem azt mondták keresett a rajztanár, utána mentem, és az adataim kellettek neki, mivel az Idős és fiatal összetart című versenyre nem értek oda. Na ez pedig lehetetlen...mivel az összes szükséges adat a rajzom hátuljára van ráírva...de mindegy is. ^^ Még mindig a fellegekben járok.

Egyébként mostanában valami nem az igazi, nem tudom mi lehet velem a baj, de minden olyan furcsa...vannak néha ilyen napjaim, nem mondom hogy használhatatlan vagyok, de kifordulok önmagamból, bár a környezetem elől ezt próbálom minél jobban elrejteni.

Tudom, hogy nehéz velem, de mégis vannak igaz barátaim, akik segítenek ha kell. Nem tudom mi lenne velem ha ők nem lennének. Köszönet nekik!

Ilyenkor pedig elkap a magány, eltűnnek az ambíciók és ilyen különös hülyeségeket posztolok.

Érdekes érzés...nem tudom elmagyarázni sem, akinek értenie kell, az úgyis

nagyon jól érti.

Furcsa vagyok? Más? Esetleg kissé őrült? -ezeken rágódom már egy ideje és ez lelomboz. Mivel a végén mindig ugyanarra jutok: nem lehetek én az egyetlen, mert miért is lennék én a különleges? Ugyan már, kit áltatok? Sosem voltam és nem is leszek.

Egyszerűen zavar a világ milyensége. És itt a hétköznapi emberekre gondolok, de most inkább nem részletezném a gondolataimat, mert akkor valószínűleg kevesebben fogtok majd idelátogatni.

Nem mondom, hogy ide ne írjatok, csak a sajnálkozó szavakat inkább hagyjátok, nem vagyok én szomorú, teljesen jól vagyok. ^^

Virágok örökké

Mint biztos ti is tudjátok ma van Anyák napja.

Ennek alkalmából készítettem ezt a csokrot anyunak. ^^
Nem szeretnék sokat érzelegni, úgyis tudja mennyire szeretem, ráadásul ez a blog sem ezért lett elkészítve, szóval egyből a tárgyra térek...

Néhány hozzávaló:

Rengeteg papír, ragasztó, festék és persze egy origami könyv.

Ezekkel a virágokkal kezdtem. Nem tudom, milyen fajta virág, de könnyű elkészíteni.

Csak idő és türelem kérdése az egész. ^^

Ezt YouTube-on találtam, a következőt viszont saját könyvből.

Ez pedig egy rózsa. A kék papír színe túl élénk volt, ezért megpróbáltam kifilózni a hajtogatás után a papír melyik része hol lesz és kiszínezni valahogy. A fehér ceruza és a szürke Copic tökéletes volt erre. :)

Itt a tulipán is, ami anyu kedvenc virága. Kiszínezni nem nagyon volt időm.

Ehelyett csillám-festékkel (ami igazából szalvétákhoz való) kentem be egy kicsit.

A hajtogatása oly egyszerű, hogy már fejből is megy, a legjobb rész pedig az, amikor fel kell fújni. Így lesz olyan igazi, tulipános alakja. ^^

És végül a levelek. Ez már kicsi nehezebb volt. Nem is az elkészítés, hanem a csokorba illesztés. Mivel a fantasztikus eszemmel csak a csokor összerakása után jöttem rá, hogy hoppá, levelek is kellenének...

Na, de végül csak sikerült valahogy.

Ez pedig a végeredmény.

Így egyben látva talán nem is lett olyan rossz.

A lényeg, hogy anyu örült neki. ^^

Noomi szülinapjára 2.rész

Az első festett képem...hát, megelégedve nem vagyok vele, de tetszett annyira, hogy odaadjam Noominak ajándékba. ^^

Próbáltam...hát, egy fajta álompasit megalkotni, nem tudom mennyire sikerült. Az arckifejezésére viszont büszke vagyok.

A háttérben a Nine Inch Nails, Closer-című szám egy részlete látható. Hogy mit jelent? Inkább hallgasd meg és megtudod ^^"

CLOSER ~ gondolj amire akarsz

Na, visszatérve, mostantól kezdve lesznek festett képeim is, ezt a MondoCon-on vett papírnak köszönhetem. :)

A címkéknél megtalálhatod, bár eddig csak két kép van.

Ui.: Nemsokára jönnek a kép-tömegek hiszen közeleg a szünet, és fogynak a sűrű napok, szóval hamarosan elárasztom a blogot új rajzokkal. ;)

Noomi szülinapjára 1. rész

Most hétvégén ünnepeltük meg Noomi születésnapját.

Ennek alkalmából OneGirl írt egy történetet, amit Ai-chan lektorált, és megkért, hogy készítsem el a borítót. Szóval, ez lenne az.

Inkább a részletek a fontosak, mintsem a kivitelezés. A háttérben lévő két darab is szerepel a könyvben, a kottát vérrel írták, egy zongorahúrral. (talán sikerült megfelelő hatást elérni)

A mű címe is vérrel van írva, így jobb az összhatás.

Bal oldalt Ł, jobb oldalt Noomi látható. Ők az alkotás főszereplői, de inkább olvasd el ITT és nézz be IDE is.

Na, meg persze NOOMI BLOGJÁT se hagyd ki. ^^