Inkább írok nektek valamit:
Ma kisebb késéssel értem a német-terem elé, szerencsére a tanár sem valami pontos. Mikor odaértem azt mondták keresett a rajztanár, utána mentem, és az adataim kellettek neki, mivel az Idős és fiatal összetart című versenyre nem értek oda. Na ez pedig lehetetlen...mivel az összes szükséges adat a rajzom hátuljára van ráírva...de mindegy is. ^^ Még mindig a fellegekben járok.
Egyébként mostanában valami nem az igazi, nem tudom mi lehet velem a baj, de minden olyan furcsa...vannak néha ilyen napjaim, nem mondom hogy használhatatlan vagyok, de kifordulok önmagamból, bár a környezetem elől ezt próbálom minél jobban elrejteni.
Tudom, hogy nehéz velem, de mégis vannak igaz barátaim, akik segítenek ha kell. Nem tudom mi lenne velem ha ők nem lennének. Köszönet nekik!
Ilyenkor pedig elkap a magány, eltűnnek az ambíciók és ilyen különös hülyeségeket posztolok.
Érdekes érzés...nem tudom elmagyarázni sem, akinek értenie kell, az úgyis
nagyon jól érti.
Furcsa vagyok? Más? Esetleg kissé őrült? -ezeken rágódom már egy ideje és ez lelomboz. Mivel a végén mindig ugyanarra jutok: nem lehetek én az egyetlen, mert miért is lennék én a különleges? Ugyan már, kit áltatok? Sosem voltam és nem is leszek.
Egyszerűen zavar a világ milyensége. És itt a hétköznapi emberekre gondolok, de most inkább nem részletezném a gondolataimat, mert akkor valószínűleg kevesebben fogtok majd idelátogatni.
Nem mondom, hogy ide ne írjatok, csak a sajnálkozó szavakat inkább hagyjátok, nem vagyok én szomorú, teljesen jól vagyok. ^^
Akkor tehát semmi értelme nem volt a múlt szombati/vasárnapi beszélgetésünknek? Értem..
VálaszTörlésNem szeretném, ha magadra vennéd...
VálaszTörlésTudom, hogy a te felfogásod kezd lassacskán pozitívabb irányba menni, és ez a jó! Nagyon örülök neki. :)
És nem arról van szó, hogy te nem tudsz megváltoztatni, én már változófélben vagyok, ezt egyszerűen ki kell írni magamból, hogy utána minden oké legyen. Tényleg nincs ezzel semmi baj én tudom, és ne aggódj Te gyökerestül megváltoztattad az életem, sokat köszönhetek neked ^^ már van miért küzdeni...
na igen, a változás egy olyan dolog, amit nem lehet befolyásolni :D Talán ezért vagyunk emberek... mert képesek vagyunk változni, érezni, szeretni... olyan dolgokra, amikre az állatok nem képesek.
VálaszTörlésAhhoz nem tudok hozzászólni, hogy az elmúlt egy évben mennyit változtál, mert egy éve még nem ismerlek.. de azt megsúghatom, hogy ősz óta sokkal többet mosolyogsz :D
Különben is, ha ahhoz van kedved, hogy kicsit ócsárold a világot, a körülötted élőket, akkor csak rajta! :D Ne fogd vissza magad! Ha üvölteni akarsz, akkor menj olyan helyre ,ahol jól érzed magad, és üvölts! -például a volt sulid mögötti vasúti részhez :P senkit nem bántasz meg vele, de te jobban fogod magad érezni :P
de ha máshogy szeretnéd ezt kezelni, akkor tégy úgy:D Az egyetlen ember, aki parancsolhat neked, az bizony te magad vagy. *jó, néha a szülök is szeretnek ebbe beleszólni, de há miattuk élsz, szíve joguk hozzá*
Köszönöm OneGirl, rátapintottál a lényegre ^^
VálaszTörlés